Hyori P.o.V.
A Föld hercegnőjeként elsődleges
feladatom, hogy a környező bolygókkal szövetségre lépve fenntartsam a békét
országaink között… de én csak a háttérből irányíthatok, amíg meg nem házasodok.
A jelentkező meg is volt rá, remekül megvoltunk egymással, mikor egy nap
belépett az életembe Ő… Sokkal kedvesebb, gyengédebb volt velem, mint bárki
más… és ez nagyon is tetszett nekem… ő Park Jung So.
Eleinte
csak barátok voltunk, aztán fokozatosan egyre többet kezdtem érezni iránta. De
ezt nem mondhattam el neki, mert azzal magamra haragítottam volna a távoli Kim
dinasztiát, a Nap uralkodóit. Legidősebb fiuk, Kim Jaejoong a jegyesem… Erős,
uralkodásra termett férfi, aki mindennél jobban a kezében szerette tudni az
irányítást. Volt egy gyengéd oldala is, amit csak nagyon kevesek ismertek…
köztük én. Nem akartam őt megbántani azzal, hogy elmondom, mást is szeretek…
mert ő lesz a férjem és a békéért még a boldogság legapróbb morzsáját is
képesnek kell lennem feláldozni. Ugyanis oly hatalmas erővel rendelkeznek, hogy
a Földet örök sötétségbe boríthatják… ez pedig egyenlő lenne a bolygóm végével…
Jól is ment a titkolózás, egészen a végzetes napig…
-
Hyori, te meg mégis mit képzelsz? Hogy titkolhattad el ezt előlem?? – Jaejoong
őrjöngve rontott be a hálómba, miközben épp öltöztem.
- Jae, te meg miről beszélsz? Kérlek,
higgadj le és úgy mond el.
- Milyen kapcsolatod van neked azzal a Holdi
majommal??
- M-mi? Én…
- Szóval igaz? Megcsaltál, te kis…!
- Nem, dehogy! Hallgass meg, kérlek! Igen,
tényleg kedvelem Jung Sot, de soha nem történt köztünk semmi, mert téged
szeretlek. – felálltam a fésülködő-asztalomtól és közelebb mentem hozzá. –
Megígértem, hogy melletted leszek és ezt nem szegem meg.
- Akkor képes lennél minden kapcsolatot
megszakítani vele a kedvemért?
- Nem kérhetsz ilyet, ugyanolyan fontos
nekem, mint te.
- Ha igazán szeretnél, megtennéd… Tudod
nagyon jól, hogy a néped életével játszol.
- Jae, nem teheted ezt!
- De, nagyon is megtehetem! A markomban
vagy, ahogy az egész világod is! – minden köszönés nélkül kiviharzott a
szobámból. Felkaptam magamra a köntösömet és utána szaladtam. A folyosón értem
utol, ahol megfogtam a csuklóját és megállítottam. – Jaejoong, kérlek!! Miért
kételkedsz a hűségemben? Soha nem adtam rá okot, úgy gondolom.
- Akkor mégis mivel magyarázod, hogy a Hold
egyre közelebb kerül a Földhöz, mi??
- Azt… nem tudom…
- Na látod! Tudom, hogy félre léptél azzal a
kis…
- Azzal a kis… Fejezd csak be a mondatodat.
– Jung So a falnak támaszkodva ácsorgott előttünk.
- L-leeteuk…?!
- Ó, szóval már becenevet is adtál neki?
Szép, mondhatom! Te utolsó kis ri…
- Ki ne merd mondani! – Teuk fenyegetően
közeledett Jae felé.
- Ne, hagyd őt, kérlek!
- De… azt akarta rád mondani, hogy…
- Jung So, kérlek! – kettejük közé álltam –
Várj meg a kertben, nemsoká megyek és mindent megbeszélünk. Jó?
- Rendben… de a közelben leszek, ha
kellenék.
- Ne félj, nem lesz bajom. Te pedig gyere
vissza velem. – magam után húztam Jaejoongot a szobámba.
- Nekünk nincs miről tárgyalnunk! Egy héten
belül elsötétedik itt minden! Végeztünk!
- Kicsim, kérlek! Bármit megteszek, amit
csak akarsz… egyedül azt nem, hogy őt elhagyom. Nélküle ugyanúgy milliók
halnának meg a Földön, mint a ti éltető fényetek nélkül. Ezért kérlek, ne lépj
felelőtlenül.
- Már mindegy, megteszem…
Jaejoong P.o.V.
Mikor a szüleim azt mondták, hogy
elrendezett házasságom lesz, nem akartam hinni a fülemnek és lázadtam is ellene.
De mikor megláttam Hyorit… a szavam is elállt. Gyönyörű, okos… és könnyen
irányítható, ha az érzéseire hat az ember. Tökéletes lesz mellém… legalábbis
így gondoltam, míg meg nem tudtam a kisebb afférját a holdi kölyökkel. Kis
herceg csak, akinek a hatalma épp csak elég pár szolgálója ugráltatására… ő nem
lehet ellenfél nekem. De valamiért mégis tartottam attól, hogy ő elveheti tőlem
Hyorit… és a félelmem be is igazolódott. Egy, a földi kastélyban dolgozó
cselédlánytól tudtam meg, hogy mostanság nagyon sokszor találkozgatna, ezt
pedig nem tűrhettem szó nélkül…
- Hyori, te meg mégis mit képzelsz? Hogy
titkolhattad el ezt előlem?? – nem pont így akartam kezdeni, de annyira felment
bennem a pumpa, hogy egyszerűen nem bírtam türtőztetni magam.
- Jae, te meg miről beszélsz? Kérlek,
higgadj le és úgy mond el.
- Milyen kapcsolatod van neked azzal a Holdi
majommal??
- M-mi? Én…
- Szóval igaz? Megcsaltál, te kis…!
- Nem, dehogy! Hallgass meg, kérlek! Igen,
tényleg kedvelem Jung Sot, de soha nem történt köztünk semmi, mert téged
szeretlek. Megígértem, hogy melletted leszek és ezt nem szegem meg.
- Akkor képes lennél minden kapcsolatot
megszakítani vele a kedvemért?
- Nem kérhetsz ilyet, ugyanolyan fontos
nekem, mint te.
- Ha igazán szeretnél, megtennéd… Tudod
nagyon jól, hogy a néped életével játszol.
- Jae, nem teheted ezt!
- De, nagyon is megtehetem! A markomban
vagy, ahogy az egész világod is! – nem akartam tovább hallgatni a hazugságait,
ezért inkább se szó se beszéd kirohantam.
A folyosón utolért és visszatartott. – Jaejoong, kérlek!! Miért
kételkedsz a hűségemben? Soha nem adtam rá okot, úgy gondolom.
- Akkor mégis mivel magyarázod, hogy a Hold
egyre közelebb kerül a Földhöz, mi??
- Azt… nem tudom…
- Na látod! Tudom, hogy félre léptél azzal a
kis…
- Azzal a kis… Fejezd csak be a mondatodat.
- L-leeteuk…?!
- Ó, szóval már becenevet is adtál neki?
Szép, mondhatom! Te utolsó kis ri…
- Ki ne merd mondani! – a kis herceg
megindult felém és én is hasonlóan tettem.
- Ne, hagyd őt, kérlek!
- De… azt akarta rád mondani, hogy…
- Jung So, kérlek! – ha Hyori nem áll
közénk, biztosan elkaptam volna a nyakát és nem engedtem volna, amíg szuszog –
Várj meg a kertben, nemsoká megyek és mindent megbeszélünk. Jó?
- Rendben… de a közelben leszek, ha
kellenék.
- Ne félj, nem lesz bajom. Te pedig gyere
vissza velem.
- Nekünk nincs miről tárgyalnunk! Egy héten
belül elsötétedik itt minden! Végeztünk!
- Kicsim, kérlek! Bármit megteszek, amit
csak akarsz… egyedül azt nem, hogy őt elhagyom. Nélküle ugyanúgy milliók
halnának meg a Földön, mint a ti éltető fényetek nélkül. Ezért kérlek, ne lépj
felelőtlenül.
- Már mindegy, megteszem… hacsak el nem
hagyod őt. Válassz, ő vagy én?!
- Nem tehetem ezt. Ha őt eldobom, akkor a
tengerek vize eláraszt rengeteg szárazföldi területet! Ennyire szívtelen még te
sem lehetsz! Vagy ha igen, akkor nagyon félreismertelek és valóban jobban
járnék Jung Soval.
- Ezt mond még egyszer és már holnap
elindítom a folyamatot!!
- Mi?? Te most komolyan…
- Nos, ki mellett döntesz?
- Ezt még át kell gondolnom. Holnap adok
választ, most viszont tűnj innen! Nem akarlak ma már többet látni!
- Azt a kis izét bezzeg igen!
- Takarodj kifelé innen!!
- Holnap tudni akarom a megfelelő választ!
- Menj el!!
Amilyen
gyorsan csak lehetett hazautaztam és a biztonság kedvéért elkezdtem
előkészíteni a dolgokat, ha nem úgy döntene, ahogy az nekem jó.
Leeteuk P.o.V.
Otthonról sokszor csodáltam,
kémleltem a szomszédságunkban lévő Földet. Valamiért úgy éreztem, hogy hozzá
kell a mi kicsiny országunknak tartoznia…
A
szüleimet kísértem el egy tárgyalásra, mikor véletlenül belebotlottam abba a
lányba, aki fenekestül felforgatta a világomat… még egy indokot találtam arra,
hogy csatlakozzunk a Földhöz. Ez viszont csak házasság lévén történhetett volna
meg, de Hyorinak már van jegyese… sajnos. Ettől függetlenül igyekeztem minél
többet találkozni vele, hogy legalább barátok lehessünk.
Épp egy újabb ilyen találkozóra
érkeztem, mikor veszekedésre lettem figyelmes. Hyori hangját egyből felismertem,
a férfiét azonban nem… de amint megláttam tudtam, hogy kivel is állok szemben.
- Na látod! Tudom, hogy félre léptél azzal a
kis…
- Azzal a kis…? Fejezd csak be a mondatodat.
– hátammal a falat támasztottam, egyik lábamat pedig felhúztam.
- L-leeteuk…?!
- Ó, szóval már becenevet is adtál neki?
Szép, mondhatom! Te utolsó kis ri…
- Ki ne merd mondani! – megindultam felé és
egyik kezemet elkezdtem felemelni.
- Ne, hagyd őt, kérlek!
- De… azt akarta rád mondani, hogy…
- Jung So, kérlek! Várj meg a kertben,
nemsoká megyek és mindent megbeszélünk. Jó?
- Rendben… de a közelben leszek, ha
kellenék.
- Ne félj, nem lesz bajom. Te pedig gyere
vissza velem.
Úgy
tettem, ahogy kérte, egy padon ücsörögve vártam rá. Mikor kijött láttam rajta,
hogy nagy a baj, de nem kérdeztem semmit, csak elé léptem és átöleltem.
- Azt
akarja… azt akarja, hogy válasszak kettőtök közt…!
- Ssst! Nem kell mondanod semmit.
- Leeteuk… én nem tudok dönteni.
- Nem is szükséges. Ha azt akarja, hogy
eltűnjek, akkor megteszem…
- De… nem hagyhatsz itt!
- Ne rajtam múljon a békétek.
- Akkor sem teheted, mert… mert szeretlek!
- Mi? Ezt miért nem mondtad eddig?
- Mert… azt hittem, hogy nyilvánvaló…
- Butus!
- Miért is?
- Csak mert ha elmondtad volna, akkor tudtam
volna időben cselekedni, de így…
- Úgy érted, hogy… te is…?
- Igen, de azt hittem, ez nyilvánvaló.
- Butus! De most mi legyen? Mert én
mindkettőtöket egyformán szeretem…
- Meg ne haragudj, de ilyen nincs. Biztos,
hogy az egyikünkhöz jobban vonzódsz.
- Miből gondolod?
- A szemed mindent elárul.
- És most mit mondanak?
- Azt, hogy… bennem jobban bízol és talán,
ha csak egy picivel is, de jobban kedvelsz.
- Mi van, ha nem?
- Akkor eltűnök innen minden harc és következmény
nélkül… hagyom, hogy boldogok legyetek.
- És ha igazad van?
- Akkor, ha kell, elrabollak az oltár elől
is és magammal viszlek a fagyos Holdra, ahova ő nem mer belépni.
- Nem tudom… pedig holnap válaszolnom kell
neki.
- Ez esetben most megyek és hagylak
gondolkodni. Nem akarlak befolyásolni a döntésben.
- Már megtetted… De tényleg jobb, ha mész.
Ha megvan a válaszom, akkor értesítelek róla, ígérem.
- Rendben. Addig is, viszlát. – megpusziltam
a homlokát, és távoztam a kastélyból.
Hyori P.o.V.
Egész nap és este azon gondolkodtam,
hogy mi lenne a helyes döntés, de semmi, nem tudtam rájönni. Össze-vissza
forgolódtam az ágyamban, még aludni sem tudtam… Reggel úgy vánszorogtam ki a
szobámból, ahogy egy hercegnőhöz nem illik… kócos hajjal, egy szál hálóingben. De
a legmegdöbbentőbb az volt, hogy Jaejoong már ott várt az előtérben…
- Nos,
kit választottál?
- Neked is jó reggelt… Téged, mert Leeteuk
megígérte, hogy nem fog tenni semmit, akkor sem, ha te leszel. Szóval legyél
boldog, és felejtsd el a támadást.
- Te is az leszel, velem csak az lehetsz.
- Miért vagy ebben olyan biztos?
Megpróbáltál valaha is kedves, gyengéd lenni?
- Szeretkezés közb…
- Nem arra gondoltam. Ő mindig odafigyelt
arra, hogy ha valami bajom volt, akkor nem próbálkozott be, nem akart állandóan
tapizni… sokkal megértőbb, mint te valaha is leszel.
- Akkor csak azért maradsz velem, hogy ne
tegyem tönkre aprócska világodat? Már nem is szeretsz?
- De, szeretlek… csak valamiért őt jobban. Viszont
a béke érdekében feláldozom a boldogságom, ennyivel tartozok a népemnek.
- Te nem vagy normális, ugye tudod?
- Nem mondtál újat, de nem érdekel… Ez a
kötelességem.
- Hát jó… akkor egy hónap múlva a feleségem
leszel, tetszik vagy sem.
Inkább
nem válaszoltam neki semmit, csak elmentem a fürdőbe, hogy kicsit össze- és
rendbe szedjem magam…
Mikor
elmondtam Leeteuknek, ő nem mondott semmit, csak még egyszer utoljára megölelt,
majd távozott. Azt hittem örökre, de megint tévedtem…
Az
esküvő napján, a ceremónia előtt ültem a szobámban és azon gondolkodtam, hogy
vajon akkor jól döntöttem-e? Egész végig azt hittem, hogy jól, de most, hogy
eljött a nagy nap, valamiért mégis meginogtam… Az öltöztetőnők ott sürgölődtek
körülöttem, de én ügyet sem vetettem rájuk. Aztán bejött egy nagyon kedves
barátnőm a Napról…
-
Tudom, hogy ezt nem most kéne elmondanom neked, de… - idegesen ült le elém – A herceg…
nyilvánosan meg akar téged szégyeníteni, amikor ott hagy az oltárnál.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Véletlenül hallottam, amint az egyik
barátjával beszélte.
- Mégis miért tenné ezt?
- Azért, hogy az új barátnőjével lehessen.
Szintén földi lány, egy nemesi család sarja.
- Erről én miért nem tudtam??
- Mert mindig a Napon találkozgattak…
- És én ezért…? Hogy én mekkora marha
vagyok!
- Sajnálom, hogy csak most mondtam el…
- Nem a te hibád, ne okold magad. Viszont
nekem sürgősen ki kell találnom valamit.
- Akkor nem is zavarlak. – felkelt és kiment
a szobából. Ha Jung So most itt lenne… de örökre lelépett… elhagyott.
Szomorkásan
indultam el a padsorok közt apámba karolva. Egyre jobban azt éreztem, hogy
menekülni akarok innen, de a népemmel nem tehetem ezt… Végül megálltam Jaejoong
mellett és magamra erőltettem egy mosolyt… Elkezdődött a ceremónia, de még
mindig nem jött az isteni jel, ami arra utalna, hogy ez a házasság nem jöhet
létre. Aztán…
-
Állj! Nem engedhetem, hogy Hyori hozzákösse ez életét ehhez a férfihez!
- Leeteuk…?! Te meg…
- Megígértem, nem?
- Én azt hittem, hogy csak úgy mondtad…
- Soha sem voltam ennél komolyabb. Velem
jössz? – kezét felém nyújtotta, melyet örömmel fogadtam el.
- Légy boldog az új barátnőddel, Jae!
- Ezt honnan…?!
- Nem lényeg… de remélem, a támadást
elfelejted, mert nem én bontottam fel először a megbeszélteket.
Jung
Soval kézen fogva hagytuk el a termet és pár órával később elutaztunk hozzájuk.
Bár nem ahhoz a hőfokhoz voltam szokva, mégis jobban éreztem magam, mert ő
velem volt… és velem is maradt örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése