Káin P.o.V.
Azóta a bizonyos nap óta a pokolban
dolgozok, szó szerint. Én vagyok az egyik démon a sok közül, akit csak a „halál
angyalaként” emlegetnek. Az a feladatom, hogy a ”fehér madárkák” előtt érjek a
helyszínre és hozzam a megtört lelkeket ide, a Pokolba. Már előre értesítenek,
hogy hol lesz baleset, gyilkosság vagy csak természetes haláleset…Nem a
legszebb meló a világon, de egyszerűen nem tudok leállni, melegséggel tölt el
látni az emberek szemében a félelmet, a megtörtséget, a szenvedést. S hogyan
kerültem ide? Megöltem az egyetlen embert, akire számíthattam mindig, minden
helyzetben…a bátyámat. Igen, megöltem őt. Senki sem kényszerített rá, hogy
megtegyem, én mégis végeztem vele…a saját testvéremmel. Megkérdezhetné bárki,
hogy miért, de nem tudnék neki racionális választ adni. Akkor ez tűnt a
legmegfelelőbb döntésnek…
*3 évvel
korábban*
-Junsu-ya! –gyere, mennünk kell. Nem késhetünk el megint, mert akkor
kicsapnak.
-Nem érdekel.
-Ne csináld már!-megragadta a karomat és elkezdett az ajtó felé húzni.
-Engedj el!!-kirántottam magam a szorításából és a földre löktem-Nem
unod még, hogy folyamatosan cseszegetsz?! Mert én már nagyon! Szóval baromira
boldog lennék, ha végre leszállnál rólam!!! –bevágtam magam mögött a szobám
ajtaját és bezártam.
-Naa, öcsi, ne legyél ilyen!
-Nem érdekelsz, húzz innen!!
-De…
-Azt mondtam, hogy tűnj el!!! Ha nem akarod, hogy én lépjek le, akkor
most eltakarodsz!!
-Rendben, de ha hazajöttem, akkor még beszélünk erről.
-Ha akkor még itt leszek…-motyogtam halkan.
-Elmentem. Szia!
Azóta utálom a bátyámat, amióta
megszülettünk. Nincs konkrét okom, csak egyszerűen ki nem állhatom. Nem bírom
elviselni az örökös nyaggatását, azt, hogy mindig parancsolgatni próbál. Ha
eltűnnénk végre egymás életéből, az lenne a legjobb!
Miután végre sikerült őt
lekoptatnom, végre mehettem a saját dolgomra. A fiúk már biztosan várnak rám a
szokásos helyünkön…
-Azt hittük, el sem jössz.
-Semmi pénzért nem hagynám ki. A friss pipik bármikor jöhetnek.
-Nem is te lennél.-vigyorgott rám Woo Hyun.
-Mit lehet róluk tudni?
-2 japán cserediák.
-Oh, külföldiek…Igazi ínyencségek…Nyami~!
-Induljunk, ha még iskola előtt el akarjuk őket kapni.
-Rendben.
Nem messze Junho iskolájától van
egy másik, csak lányoknak. Woo Hyun egyik besúgójától megtudtuk, hogy néhány új
diák érkezik hozzájuk. Ha minden jól megy, egyből meg is kapjuk őket, mármint
ma este.
-Konnichiwa, hölgyek!-köszöntünk kórusban.
-H-helló!
-Új vagy itt, szépségem?-odaléptem az egyik lány mellé és
végigsimítottam a haján.
-I-igen. Most jöttem Yokohamából.
-És mi a neved?
-A-asami. És te?
-Hívj csak a hercegednek. 3-kor várunk téged a barátnőddel együtt
ugyanitt.
-De…
-Ssst…-tettem mutatóujjam telt ajkaira- jó helyre viszünk titeket, ahol
rengeteg remek emberrel ismerkedhettek meg.
-Yaa, Xiah! Gyere, mennünk kell, jönnek a későkért a tanárok.
-Viszlát, később, Cica!-dobtam felé egy csókot, majd a fiúkkal együtt
eltűntem a sarkon.
Egész nap egy elhagyatott parkban
lógtunk a srácokkal. Azon gondolkodtunk, mit tegyünk a lányokkal. Egyesével,
esetleg egyszerre mindkettőt…
-Asami az enyém, a másikat vihetitek ti ketten.
-Naa~, ez nem ér…-duzzogott Woo Hyun.
-Mit izélsz, neked ott van Ji-yeon is.-vágta rá Kang Joo.
-Igaz, de…
-Majd befűzzük őt is és…if you know what I mean…
-Tudom-tudom…
-Akkor ezt megbeszéltük.
-Még van egy kis dolgom, 3-ra visszaérek az iskolához. Ott találkozunk.
-mondtam, majd elszaladtam.
Ahogy ígértem, valóban ott voltam
a megbeszélt helyen és időben. Már alig bírtam kivárni, hogy este legyen,
teljesen felpörögtem a gondolattól, hogy végre megint a magamévá tehetek egy
cicuskát. Ráadásul egy igazi ínyencségnek számító japán lánykát. Már a puszta
említésétől is lázba jövök, hát még mikor benne leszek…
-Hé, haver, te meg hol jársz? Kezdesz feltűnő lenni…-mutogatott nadrágom
felé.
-Kim úrfi, én az Ön helyében vigyáznék, nehogy valami butaságot
csináljak. -lépett oda hozzánk egy idősebb lány, 23-24 körül lehetett.
-Majd pont magára fogok hallgatni.
-Jobban tennéd, ha nem akarsz mellettem kikötni.
-Miről zagyvál?
-Ha nem figyelsz oda, akkor hamarosan megtudod…
-Inkább hagyjon minket békén, ha nem akar mást. –kacsintott oda Kang
Joo.
-Nyugi van, haver. Értem én, hogy ki vagy éhezve, de ne anyókáknál
próbálkozz. –veregette vállba Woo Hyun.
-Mondjatok, amit akartok, de Xiah, ha nem vigyázol, mellettem végzed még
ma este. Viszlát a pokolban!
-Ez meg miről beszélt? Hülye némber!
Ha Neul P.o.V.
Az
a nap is ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi. Épp az elosztó központba
tartottam, hogy megkapjam újabb küldetésemet. Legtöbbször gazdag pasikat kell
elcsábítanom és öngyilkosságba hajszolnom a lehető leggyorsabban, mivel egy
hozzám hasonló démon minél több időt tölt az emberek világában, annál
gyorsabban veszíti el erejét, míg végül halandóvá válik. De új célpontom sokkal
különlegesebb a korábbiaknál…
Egy fiatal, 18 éves kis suhanc,
aki nagyon rossz útra tévedt, bátyja terelgetése ellenére. Már egy ideje
figyelemmel kísértem ténykedéseit, és észrevettem, hogy minden probléma nélkül
képes lenne ölni. Jól jönne ide is egy ilyen ”angyalka”.
Visszatértem a ”lakhelyemre”,
ahol kerestem valami olyan öltözetet, amiben nem tűnik ki nagyon a halandók
közül, de mégis megragadom a fiúcska figyelmét. Felvettem egy fekete tunikát,
alá egy farmer shortot, hozzá egy párducmintás szőrmekabátot és egy pár hosszú
szárú csizmát.
Mivel minden lehetséges
áldozatunkat nyomon követjük, így nem volt nehéz megtalálnom őt. A lányiskola
kapujánál vártam, mert tudtam, hogy oda fog menni. Nekitámaszkodtam a falnak és
vártam, hogy megérkezzen. Mikor végre csatlakozott a haverjaihoz, nem
szólítottam le egyből…
-Kim úrfi, én az Ön helyében vigyáznék, nehogy valami butaságot
csináljak. –mentem oda hozzá.
-Majd pont magára fogok hallgatni.
-Jobban tennéd, ha nem akarsz mellettem kikötni.
-Miről zagyvál?
-Ha nem figyelsz oda, akkor hamarosan megtudod…
-Inkább hagyjon minket békén, ha nem akar mást. –kacsintott rám az egyik
haverja.
-Nyugi van, haver. Értem én, hogy ki vagy éhezve, de ne anyókáknál
próbálkozz. –veregette vállba a másik srác. „Még
hogy anyóka??”
-Mondjatok, amit akartok, de Xiah, ha nem vigyázol, mellettem végzed még
ma este. Viszlát a pokolban!
-Ez meg miről beszélt? Hülye némber!
Úgy döntöttem, hogy jobb lesz
egyelőre békén hagyni, hiszen hamarosan úgy is találkozunk. Visszatértem a szállásomra
és vártam, hogy eljöjjön az én időm. Még megkerestem egy számot a
jegyzékünkben, felírtam egy kis cetlire és elraktam, szükség esetére…
Káin P.o.V.
Miután
felszedtük a lányokat az iskolájuknál, egyből elindultunk a városba. Elvittük
őket a lekülönbözőbb helyekre, megmutattuk nekik, hol érdemes szabadidejükben
lézengeni… Lassan teltek a percek, de végül eljött a mi időnk. 10 óra környékén
úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni, ők pedig nem ellenkeztek. Út közben
összeszedtük Ji-yeont is, így már ki volt egyenlítve a nemek aránya…A kedvenc
helyünkre vittük őket, ahol a nagy tánctéren kívül voltak kisebb szobácskák is,
ha valaki…Ha minden jól megy, akkor mi is használatba veszünk egyet-egyet…
-Kérnek valamit a hercegnőink? –kérdezte Kang Joo a lányoktól.
-Bármi jöhet, ami erős. –válaszolta Kyoko. Az ő nevét séta közben tudtuk
meg.
-Ejha, nem vagy kispályás. -csodálkozott Kang Joo.
-Talán baj?
-Dehogy is. Soju?
-Remek.
A lányok csak nagynak akartak
mutatkozni, de kb. a 2. pohárka után kikészültek, Ji-yeont kivéve. Felkaroltam
Asamit és elindultam vele az egyik szoba felé…
-Mmm…Hhova vhiszel?
-Majd meglátod…
Bekísértem a helyiségbe és
leültettem az ágyra, majd mellé csüccsentem. Magam felé fordítottam és
rátapadtam ajkaira. Kezdetben tiltakozott, de végül hagyta magát, ezért
nyelvemet áttoltam szájüregébe és bejártam annak minden négyzetcentijét. Csatánk
közben eldöntöttem őt az ágyon és, míg bal kezemmel oldalát kezdtem cirógatni,
addig jobb kezemet óvatosan lábai közé csúsztattam, majd fehérneműjén keresztül
kezdtem simogatni. Érintésem hatására felsóhajtott és beletúrt a hajamba…
-Nnhe…-nyöszörgött.
-Ne mondd, hogy nem akarod…Érzem, hogy a tested igen is szeretné.
-Dhe…
-Ssst…-egy újabb csókkal hallgattattam el őt. Harapdáltam alsó ajkát,
néha meg is nyaltam…Mikor egyre nedvesebbnek éreztem odalent, felültem és őt az
ölembe húztam. Nyakát csókolgatva levettem róla blúzát, majd melleit kezdtem el
kényeztetni…Simogattam, puszilgattam…Közben éreztem, hogy nadrágom egyre
szűkebb lesz…
Asami hirtelen kiszállt az
ölemből, kicsatolta az övemet, kigombolta a nadrágomat és a zipzár lehúzása
után félig leszedte rólam nadrágomat. Kezével kényeztetni kezdte félig merev
férfiasságomat. Eleinte csak ujjait használta, később azonban szájába is vette
azt. Először lassan mozgott, utána begyorsított, egyre közelebb segítve engem a
végső gyönyörhöz…
-Vhárj, ezt nem szabad…én ezt nem akarom!
-Már elkezdted, fejezd is be! –megragadtam a fejét és elkezdtem lefelé
nyomni, hogy folytassa, hiszen már olyan közel voltam ahhoz, hogy a szájába
élvezzek…
-Nem akarom, hagyj békén! –rángatózott.
-Ha nem hallgatsz a szép szóra, akkor csinálhatjuk másképp is.
–megragadtam mindkét csuklóját és az övemmel kötöttem össze.
-Segítség!!!
-Hiába kiabálsz, nem fog senki idejönni. –húztam félmosolyra számat.
-Valaki, segítség!!!
-Junsu, elég lesz, hagyd békén azt a szerencsétlen lányt!
Ha Neul P.o.V.
Mikor
eljött az idő, visszatértem a halandók közé, hogy teljesítsem feladatomat. A
klubhoz mentem, ahol kiszemeltem már javában italozgatott a haverjaival és a
lányokkal…Egy darabig hagytam, hagy szórakozzon, de mikor már csak perceken
múlt, hogy jól érezze magát, elővettem a
cédulát és tárcsáztam a számot…
-Kérem, segítsen! A testvére épp megerőszakolja a barátnőmet! –próbáltam
sírós hangon beszélni vele.
-Mi?? Mégis hol van??
-Az Angels’ Hellben. Kérem, siessen!
-Azonnal ott vagyok.
Valóban hamar megérkezett, talán
15 perc sem telt el. Rohant befelé az épületbe, hogy megtalálja az öccsét…
-Erre jöjjön…-mutattam neki az utat.
-Junsu, elég lesz, hagyd békén azt a szerencsétlen lányt!
-Junho, takarodj innen és szállj le végre rólam!!
-Nem megyek el, amíg nem jössz velem! –megragadta öccse vállait és úgy
húzta le a lányról.
-Szakadj már le rólam, a fenébe is!!
-Mit csinálsz, ha nem?? Most legyél nagyfiú!!
Káin P.o.V.
Mikor
megjelent a szobában, azt hittem, hogy egyből neki ugrok, és végre alaposan
megverem. Egy darabig tudtam is türtőztetni magam, de csak kiprovokálta belőlem
a legrosszabbat…
-Mit csinálsz, ha nem?? Most legyél nagyfiú!!
-Te akartad…-olyan erősen húztam be neki, ahogy csak tudtam. Kicsit
tántorgott, majd megfogta a karomat és kirángatott a klub elé…Nem bírtam már
tovább, előrántottam a zsebemből a kést, amit mindig magamnál tartottam…
-Öcsi, tedd azt le és beszéljük meg normális emberek módjára!
-Nincs mit megbeszélnünk! Hagyj végre békén, hogy úgy élhessem az
életemet, ahogy ÉN szeretném.
-Ne csináld ezt! Mi rosszat tettem, hogy ilyen vagy velem?
-Megszülettél!!! –egyre indulatosabb kezdtem lenni.
-De…
-Ha nem akarod, hogy valami nagyon nagy butaságot csináljak-megragadtam
a lányt, átkaroltam a vállánál és az arcához közelítettem a kést –akkor most
azonnal menj el innen!
-Junsu, elég!!! –közeledni kezdett felém, egyből ellöktem a lányt és
bátyám felé fordítottam a bicskát. Elkapta a csuklómat és megpróbálta
kicsavarni belőle az eszközt…Perceken keresztül csak rángattuk egymást
ide-oda…Aztán…Rosszul fordult, így a penge a hasába szúródott…
-Jun…su…ya…-összeesett a földön és kezét nyújtotta felém. Könnyek
gyűltek szemébe, de én nem törődtem vele. Odaguggoltam mellé és…
-Megmondtam, nem? Hagyj békén vagy butaságot fogok csinálni…-olyan
jóleső érzés fogott el, ahogy láttam az egyre terebélyesedő vértócsát
alatta…-Viszlát, bátyus!
Elindultam visszafelé, miközben a
késsel szórakoztam…Nem figyeltem az utat, így megbotlottam és a hideg fém a
testemben landolt…
-Én mondtam, hogy ma este csatlakozol hozzám…-lépett mellém az idegen
nő-Most velem jössz a Pokolba. Felkarolt és egy szempillantás alatt egy idegen,
füstös helyre vitt…
-Ez lenne a Pokol?
