Yesung
P.o.V.
Gazdag családból származok, így
mindent szinte azonnal megkapok, amit csak kiejtek a számon: pénz, kocsi, új
telefon… Valami mégis hiányzik az életemből, csak nem tudom, hogy mi. Talán
ezért is viselkedek úgy, ahogy. Felfogásom szerint – amit persze a legtöbben
nem értenek meg – ugyanis a lányok csak játékok, akik pár alkalomnál többre nem
jók, mert hosszabb kapcsolat esetén csak a baj lenne velük. Túl hamar kezdenek
el ragaszkodni, sok pénzt kell rájuk költeni és folyton a pasijuk nyakán lógnak…
egyszerűen idegesítőek. Ezért sem igazán volt egy hétnél hosszabb kapcsolatom,
sőt, már ennyi idő is nagydolognak számít nálam. Azon a bulin sem volt másképp,
ahol mondhatni megismertem azt a lányt… bár ő is csak egy a sok közül. Semmi
több, csak egy egyszerű csaj, akit könnyű volt megfektetni.
Ugyan
hétköznaponként is szoktak lenni bulik, de a péntek, illetve szombat estik
mindig másak… sokkal nagyobb és jobb a felhozatal. Ezért is várom már nagyon,
hogy behálózhassak valakit, aki szinte másodpercek alatt az enyém lehet.
Nem is kellett sokáig keresgélnem,
azonnal kiszúrtam egy lányt, aki unottan ült a kanapé egyik sarkában.
- Egyedül vagy itt, Szépségem? – leültem mellé. Nagyon riadtnak tűnt,
alig mert megmozdulni.
- N-nem… vele. – egy másik csajra mutatott a tömegben. Megfektetni való
volt, de ez a kis szüzike valahogy jobban felcsigázta a fantáziámat.
- Ahogy látom elfoglalt. Te viszont unatkozol, nem szeretnél…
- Nem, hagyj! – meg sem várta, hogy befejezzem, egyből a szavamba
vágott.
- Mitől félsz, Cica? Nem eszlek meg.
- A-akkor sem.
- Pedig úgy hallottam, hogy nagyon is szeretnéd.
- Kitől?
- Valójában senkitől, de most elárultad magad.
- Én… nem, tévedsz!
- Akkor miért pirultál így el, ilyen édesen? – közelebb hajoltam hozzá.
- M-mert… - most én nem hagytam, hogy folytassa, egyből megcsókoltam.
Először ellenkezett, de folyamatosan egyre többet engedett… végül az egyik
vendégszobában kötöttünk ki. Negyed óra alatt lerendeztem vele a dolgot, nem
szólt másról, csak a szexről. Semmi érzelem, semmi kötődés, csak az ösztönök
kielégítése. Nem mondom, hogy rossz volt, de volt már jobb estém is. Mindegy,
egy időre megteszi…
Nem
hittem volna, de 2 héttel később felkeresett. Azt mondta, hogy találkozzunk egy
parkban, mert fontos mondanivalója van számomra. Már ismerem ezeket a
szövegeket, biztos ő is elregéli majd nekem, hogy milyen jó volt velem az az
este, hogy mennyire szerelmes belém meg hasonlók. Unom már az összes ilyen
nyálas zagyvaságot!
- Jong
Woon…
- Mit akarsz? – egyáltalán nem érdekelt,
hogy miről van szó, ezért nem is néztem rá.
- Terhes vagyok és te vagy az apa.
- És? – egy pillanatra meglepődtem, de
szerencsére ő ezt nem látta, így továbbra is fent tudtam tartani a látszatot.
- Mi az, hogy és?
- Nem érdekel.
- Hogy mondhatsz ilyet?
- Könnyedén. Honnan vagy olyan biztos, hogy
az enyém? Bárkivel összefeküdhettél akkoriban és az óta is.
- Szemét vagy, ugye tudod?!
- Csak veled voltam és nem volt más utánad.
- Figyelj, azt csinálsz vele, amit akarsz,
de nem fogod a nyakamba varrni. Főleg most, hogy be fogok vonulni a
katonaságba. Kisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy a kölyköddel
foglalkozzak. Vetesd el, nekem nem kell!
- Barom! Egész eddig azt hittem, hogy nem is
lehet gyerekem. Azt mondták, hogy meddő vagyok. – ezt biztosan csak azért
mondja, hogy vele maradjak és felneveljem azt a kölyköt.
- Ettől sem érdekel jobban. Szia! – azonnal
felálltam a padról és elviharzottam. Tegyen bármit, nem érdekel, nem fontos.
Jelenleg azt kell kitalálnom, hogyan ússzam meg a katonaságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése